... azt, amit úgy istenigazából élvez? Olyan közösségben, olyan emberek között, akik tényleg motiválják, akik folyton piszkálják, de még az is serkenti őt? Nos, a válasz rém egyszerű. A mai napon esett ez le nekem (igen, én azt hiszem ezen szerencsések közé vagyok sorolható).
Mielőtt elmesélem a két történetet, azért egy rövid kitérő. Szilárdan hiszek abban, hogy a világ (univerzum / sors / Isten) egy játszótér, aminek a szabályait mi magunk is változtathatjuk. Divatosabb kifejezéssel élve, a vonzás törvénye márpedig létezik. Reality is negotiable.
Szóval a két sztori. A mai nap döbbentem rá, hogy ki kell fizetnem egy parkolási csekket 1760 forintról. Van nálam 1000 forint. Valahonnan össze kell még szednem a hiányzó összeget. Három órával később egyik barátom jelzi MSN-en, hogy barátnőjének szeretne parfümöt venni (FM Group Hungary mellesleg, zseniálisak!), ami nekem rögtön ezerkétszázvalamennyi profit. Azonnal. Nice!
A második onnan indult, hogy régesrégen jártam OCC-re, ami egy félig üzleti találkozó, félig őrült fiatalok gyűjtőhelye, ahol olykor egy-egy üzletileg komolyabb hölgy vagy úr is felbukkan. Fél éve nem voltam ilyenen. Ma - március 15-n - az irodában éppen mesélem főnökömnek, hogy ott találkoztam egy úrral, akit mindenképpen szeretnék a későbbiekben valamilyen módon bevonni az irodai beszélgetésekbe. Hangsúlyozom, fél éve nincs semmilyen kapcsolatom az OCC-vel. Tizenkét órával később kitől kapok e-mailt? Bizony :-).
Szóval, köszönöm, Univerzum. Jóarc vagy.
No comments:
Post a Comment